Debrecen

Вышка Управления стрельбами Танковых Подразделений (103 Учебный Полк)

Debrecen egyik legkedveltebb lakónegyede.

Én is az Elkán művek lakója voltam 1980-82 között. Az ezredes elvtárs igazi kiskirály volt akkor Hajdúbiharban! Szinte röhely hogy mit művelt ott. Zsebre vágott kézzel, ezred alakiszemlén tanitott alezedeseket vezényelni laktanyányi sorálomány elött. A szolgálati szabánlyzat ( ált 20) semmibe vétele napirenden volt!

Én 85 február-86 augusztus között voltam ott sorkatonai szolgálaton mint híradós tartalékos tiszti hallgató, illetve tiszthelyettes. A féléves kiképzés utáni 1 éves csapatgyakorlat az ún. külföldi tagozaton életem talán legnyugisabb időszaka volt, de az első időszak sem volt nehéz, mivel egyetemet, főiskolát végzett emberek voltak együtt, mellőzve a máshol szokásos "szívatásokat", és mert az egész egy (minta) kiképző központ volt, a hivatásos állomány is az intelligensebbjéből került ki. A laktanya a maga nemében jó hely volt, modern épületek, park, kantinok, sportcsarnok, konditerem, szauna, úszómedence, teniszpályák (az egyik mindíg Elkán Károly laktanyaparancsnoknak volt fenntartva, aki nagy teniszező volt). A tiszti étkezdében debreceni módra háziasan főztek, de volt "kímélő menü" is azoknak, akiknek a fűszeres, nehéz ételektől már "befuccsolt" a gyomra. A legénységi étkezde persze más kérdés volt, annyi baromfifelvágottat és sav. káposztát még nem ettem, és inkább fánkkal és kávéval pótoltam ki az ebédet a "fakantinban". Említést érdemel még "Csicsi bácsi" a laktanyai fodrász is, aki úgy vette fel a telefont, hogy "Fejszolgálat", és mindíg megkérdezte a "vendéget", hogy hogyan válassza el a hajat, fésűvel vagy baltával? Debrecent megszerettem, az elején gyakran jártunk a "HEMO"-ba, ott jó áron lehetett jókat enni-inni, de azért a Böszörményi-Füredi utak kereszteződésében lévő kis sörözőbe is gyakran betértünk (ahogy látom, még ma is meg van). Tudom, sokaknak nem így telt ott az élet, nekünk is csak azért, mert tartalékos tisztképzős (ún. "sárgarigók") voltunk, én csapatgyakorlatra lakhelyemre akartam kerülni, de összekevervén a neveket (szervezés katona módra) én maradtam ott más helyett, de végül nem bántam meg. Üdvözlet azoknak, akiket ott ismertem meg: Vigh György - Miskolc